Agrártudós


Mi okoz kárt az almán?

A hazai gyümölcsfajok között az almatermésűek, főképp az alma és a körte jelentősége mind a fogyasztás, mind pedig a termőterület tekintetében meghatározó. Termesztésük nem igazán mondható olcsónak és a termesztés költségei között a növényvédelmi célú költségek aránya meglehetősen magas.

 

     Mind az alma, mind pedig a körte egyik legfontosabb betegsége a varasodás. Az alma és a körte kórokozója nem azonos és életmódjuk is kissé eltér egymástól. Az alma varasodás döntően a lehullott lomb levélszövetében telel át és miniatűr Unicumos palackra emlékeztető termőtestéből a virágzás körüli időszakban aktívan lövöldözi kifelé a fertőzést elindító aszkospórákat.  A körtevarasodás ugyanakkor az ivaros ciklus mellett képes arra is, hogy a megfertőzött vesszők felmaródott kérgén micélium formájában is átteleljen és gyakorlatilag a teljes tenyészidőszak folyamán képes konídiumai útján fertőzni.

     

E kórokozók a leveleken barna, molyhos felületű foltokat képeznek, melyek egy idő után a levél elvesztését, lehullását okozzák. Nyáron ez a folyamat új levelek kifejlődését eredményezi, amely elvonja a tápanyagokat a gyümölcsöktől és csökkenti a rügy differenciálódás időszakában a kialakuló virágrügyek számát. A gyümölcs fertőződése sokszor rendkívül erős gyümölcshullást okoz. Ha a fertőzött gyümölcs fenn marad a fán, akkor a rajta levő, erősen parásodott barna foltok miatt értéktelen, eladhatatlan lesz. Sok esetben a foltok területén fel is reped a gyümölcs, utat nyitva ezzel más gombák fertőzésének, amely később a gyümölcs elrothadását eredményezheti.

    

Mindkét varasodás kórokozója meglehetősen nedvesség igényes. A varasodást előidéző kórokozók elleni védekezés alapja első sorban a fertőzési források mennyiségének csökkentése. A lehullott lombnak a talajba történő forgatásával a talajban élő mikroorganizmusok megeszik a lombozat szerves anyagát a varasodás kórokozója elől, így az nem tudja ivaros termőtesteit kifejleszteni. Ugyanakkor a körte varasodás esetében gondolni kell a fertőzött vesszők felületén levő fertőzési forrásokra is.

    

A lombozat eltüntetése és a tavaszi metszés során a gyümölcsösből eltüntetett fertőzött rügyek, ágak révén sok fertőzési forrástól meg lehet szabadulni. Az ezt követő lemosó permetezéssel igen sok kórokozó és állati károsító mennyisége csökkenthető eredményesen. A rezes lemosó permetezés szinte minden gomba ellen hatékony. A kén csak az alma lisztharmat ellen hatékony ugyan, de használatával eredményesen csökkenthető a rügyekben telelő levél- és gubacsatkák mennyisége is. Jó lemosó permetezéssel olcsóbb készítmények használatával akár több, a vegetációban kényszerből elvégzett, drágább szerekkel végrehajtott kezelések is kiválthatóak.

 

/Agrofil-SZMI/