Agrártudós


Ha rohad a répa...

 

 

 

 

 

 

Az bizony meglehetősen nagy baj. A cukorrépa alapvetően egy meglehetősen kényes növény, nagyon nagy az „input igénye”, azaz mire késő ősszel betakarításra kerül a termés, nagyon sokat kell rá költeni. Kényes a jó talajmunkára, a pontos vetésre, megkívánja a hatékony gyomirtást. Továbbá ahhoz, hogy rendes termést hozzon, szereti, ha tápanyagokkal rendesen el van látva és a növekedéshez még elegendő víz is a rendelkezésére áll.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az idei nyáron azok a cukorrépa termesztők, akik nem tudták öntözni az állományaikat, a nyári forróság és vízhiány miatt, jelentős terméstől estek el. Ugyanakkor a cukorrépa legfontosabb, lombpusztító betegsége, a cerkospórás levélragya a kevés hajnali harmatot kihasználva, ha nem is nagy intenzitással, de pusztította a lombozatot még a szárazságtól senyvedő állományokban is.

 

Cerkospórás levélragya tünetei

 

A cerkospóra alapvetően nedvességigényes kórokozó, de egy kis harmattal is beéri. A cukorrépa leggyakoribb betegsége. Annyira hozzátartozik a répához, mint szamárhoz a füle.  Az általa lepusztított levelek helyett a répa kénytelen újakat hajtani. Ez viszont a gyökérmennyiség és a cukortartalom rovására megy.

 

Rhizoktóniás gyökérfekély enyhe formája cukorrépán

 

A már közönségesnek mondható cerkospóra mellett idén nagyon gyakori volt az a jelenség, hogy egyes répák egészséges, vagy annak látszó szomszédjaik mellől szép fokozatosan kipusztultak. Ezért a „nyári tőrothadásért” (lásd: címfotó) három kórokozó is felelőssé tehető.

 

Elsőként a klasszikus répa gyökérfekélyt, vagy rhizoktóniás korhadást kell megemlíteni, amely döntően gyengültségi kórokozó és a levegőtlen, rossz szerkezetű, vagy túlságosan átmelegedő talajokat kedveli. Idén nyáron a hőhullámok idején volt bőven legyengült répa és túlhevült talaj is. A gyökéren mindig sötétbarna elszíneződést, időnként hálózatos berepedéseket okoz, amely alapján eléggé könnyen felismerhető.

 

Másodsorban a napraforgóban közismert, de a szója termesztők által is leginkább a pokolba kívánt makrofominás korhadást lehet megemlíteni. Ez a trópusi–szubtrópusi kórokozó idén nagyon jól érezte magát a felforrósodott talajokban. Ennek a kórokozónak a répában semmiféle kísérő tünete sincs, így egyértelmű azonosítása nagyon nehéz.

 

Répagyökér fuzáriózisa

 

Sajnos a cukorrépát egyes talajlakó Fusarium fajok is erőszeretettel támadják meg, főképp legyengült állapotban. Nem a már elhalt répatestet kolonizálják egyfajta korhadékevő módon, hanem klasszikus gyengültségi parazitaként a még élő, de legyengült növényt támadják meg. A fuzáriózist nedvesebb időjárás esetén a gyökér körül mutatkozó széles, fehér, esetleg rózsaszínes micélium szövedék alapján egyértelműen azonosítani lehet.

 

Ezek ellen a talajból támadó kórokozók ellen növényvédő szerekkel nem, vagy csak meglehetősen kis hatékonysággal védekezhetünk. De mindegyik gyengültségi parazita esetében érvényes az a szabály, hogy a növény legyengült állapotát megváltoztató bármilyen agrotechnikai beavatkozás kellően hatékony lehet a répa nyári rothadása ellen.

 

 

/Agrofil SZMI/