Agrártudós


Be lehet rúgni a szotyitól!

Persze nem az embernek és nem úgy, hogy lehúz a meccs nézése közben ropogtatott napraforgó magok mellé pár üvegnyi sört. A növénykórtan világában ez bizony meccs és sör nélkül is könnyedén megvalósulhat.

 

A kalászosok és a repce után már a tavaszi vetésű növények érése és betakarítása is időszerű. Így van ez a napraforgónál is. Csak van jó néhány tábla, ahol a növényzet még a teljes érést be sem várva, foltokban teljesen elszárad. Mielőtt még nyugodtan hátradőlnénk azzal a felkiáltással, hogy a deszikkálás költsége ezzel le is van tudva, gondoljunk arra is, hogy a kényszerérett növények apró, összeszáradt tányérjainak termése mind mennyiségben, mind pedig minőségben messze elmarad az egészséges állományokétól. És ritka az az eset, hogy egy teljes tábla száradjon le így, maradéktalanul.

 

A problémát egy talajlakó gomba, a Macrophomina phaseolina okozza. Ez a kórokozó szélsőségesen melegkedvelő, trópusi–szubtrópusi eredetű gomba, amely nem igazán válogatós. Szélsőséges polifág, a babon, szóján, napraforgón kívül időnként egyes kukorica hibridekben is felbukkan, de a gyomnövényeket sem veti meg. Jellegzetes foltszerű kártétele mindig a lazább, könnyebben felmelegedő talajrészeken alakul ki. A mélyfekvésű, nehéz, hideg, vizenyős talajokban jelen lehet ugyan, de csak elvétve és kárt ott nem is okoz.

 

A hamuszürke szárkorhadás néven is ismert betegséget okozó gomba már tavasszal, május környékén megfertőzi a tápnövényeit. Napraforgó esetében a kisebb, alacsonyabb növény, kisebb tányér átmérő már júniusban mutatja a kórokozó jelenlétét.

 

Védekezni ez ellen a kórokozó ellen meglehetősen nehéz. Az erősen fertőzött területeken a gazdanövények ritkább termesztése, a megfelelő készítménnyel és jól elvégzett csávázás nagymértékben képes visszaszorítani a betegséget. A fungicides állományvédelem szintén képes mérsékelni a betegség fellépésének mértékét.

 

Érés idején – főképp a jelenlegi meleg időjárási körülmények között – a napraforgó növény fokozatosan megszűnik önálló élőlényként létezni és víztartalmának fokozatos elvesztésével párhuzamosan megindul a környezetben folyamatosan és mindenütt jelenlévő mikrobák harca a hirtelen rendelkezésre álló „terülj–terülj asztalkám” gyanánt felmerülő hatalmas mennyiségű, általuk felhasználható táplálék iránt.

Fiatal Rhizopus fertőzés

 

E mikroba sereglet egyik oszlopos tagja a különböző Rhizopus nemzetségbe tartozó gombák sokasága, melyek zászlós hajója a Rhizopus nigricans faj hazánkban. E gombák gyakorlatilag „hullarabló” életmódot folytatnak, bár legyengült növények esetében fakultatív parazitaként aktívan támadhatják is a még éppen élő növényi felületet. A már száradó tányér megtámadása a Rhizopus fajok egyik gyakori, klasszikus megjelenése. Ekkor a tányér hirtelen elbarnul, kőkeményre szárad pár nap alatt és összeaszódik úgy, hogy a növény rostjai miatt jellegzetes szálkás mintázatot vesz fel. Ezzel még nem is lenne baj.

Gond akkor van, ha ezek a gombák valamilyen sebzés, stb. segítségét kihasználva a tányérnál sokkalta víz és szénhidrát dúsabb táplálékot, pl. a felső leveleket támadják meg. Ilyenkor a már legyengült növény szénhidrát tartalmát a Rhizopus gombák alkoholos erjedés útján tárják fel, amely alkohol tartalmú habos váladék formájában a képződő szén-dioxid segítsége révén ki is jut a felszínre. Kellemes alkohol szag érezhető ilyenkor a fertőzött területeken.

Egymást legyilkolt lódarazsak a Rhizopusos tányéron

 

Sok rovar, így pl. a különböző darazsak is nagy ínyencek és rendkívüli módon kedvelik az alkoholt. Kifinomult szaglásuknak köszönhetően meg is találják ezeket a szeszes kiverődéseket. És ha már ott vannak, hát be is tintáznak tőle rendesen. Annyira, hogy ilyenkor nem csak emberre, állatra, hanem még egymásra is veszélyesek. Sokszor szurkálják egymást halálra a részegség mámorában.

 

Nekünk, gazdálkodóknak a Rhizopuszos tányér, valamint levél és szár rothadás ritkasága és nagyon kései megjelenése okán nem igazán okoz károkat. Megjelenése esetén már felesleges fungicides védelemre gondolni, inkább a mielőbbi deszikkálás és betakarítás a helyes döntés ebben az esetben.

 

/Agrofil SZMI/