Agrártudós


A repe és a búza őszi gyomirtása előtt

Az őszi búza és a repce két olyan növényünk, amely a hazai növénytermesztési ágazat struktúrájából adódóan igen nagy jelentőséggel bír. Míg a búza Magyarországon megszokott módon a legnagyobb területen termesztett kultúrák közzé tartozik, és igen nagy hagyománya van, addig a repce felfutása a közelmúltra tehető , ezért napjainkban e két növényi kultúra termesztése már szorosan kapcsolódik egymáshoz mind agronómiai, mind pedig növényvédelmi szempontból. Ez a vetett területek nagyságából, a vetésforgóban betöltött szerepükből (általában egymás előveteményei), és az őszi vetési időből adódó azonos, vagy legalább is nagyon hasonló a gyomflórájukból adódik.

 

A fent említett okok miatt érdemes a két növény gyomirtását egy egységként integrált szemlélettel megközelíteni és tárgyalni.

 

Jellemző gyomnövények és kártételük

 

Az ősz folyamán mindkét kultúrában megjelennek vagy, megjelenhetnek a T1-es és a T2-es életformarendszerbe tartozó növények, bár ez jelentõsen függ az adott éghajlati és domborzati viszonyoktól, vagy az éppen aktuális évjárattól.

 

Õszi gyomosodásra általában esõsebb õsz esetén, és leginkább a csapadékosabb éghajlatú nyugati és északi megyéink területén lehet számítani, de természetesen az ország csapadékszegényebb területein is felléphet õszi gyomosodás pl.: mély fekvésû területek esetén.

 

Ugyancsak kedvez az õszi gyomfertõzésnek mindkét kultúra esetében a hektáronkénti egyre kevesebb növényt alkalmazó technológiák elterjedése. Repce esetében a kevesebb magmennyiséget igénylõ hibridrepcék használata, a búza esetében pedig a korai vetésidõt és alacsony csíraszámot (3-4 millió/ha) használó Szekszárd-Dalmand-i technológia.

Mindkét kultúra esetében életmódjukból adódóan a T1-es és a T2-es életformarendszerbe tartózó gyomnövények okoznak gondot az õsz folyamán.

 

A T1-es növények nyár végén, õsz elején csíráznak, tehát épp a repce vetésének az idején (korai konkurenciát jelentve ezzel a növénynek), a telet alacsony fenológiai fázisban vészelik át majd a nyár beálltára már magot is hoznak. Ebbe a csoportba tartozik az alábbi néhány fontosabb gyom:
pásztortáska
árvacsalán
veronika
tyúkhúr

 

A T2-es növények õsszel és koratavasszal is képesek csírázni a T1-esekhez hasonlóan nyári szárazság idejére már ezek is magot hoznak. Ebbe az életformarendszerbe tartozó néhány jelentõsebb gyom:
pipacs
ragadós galaj
nagy széltippan
ebszikfû
pipitér fajok
szarkaláb fajok

 

A fent említett gyomnövények komoly víz és tápanyag konkurensei a kultúrnövénynek, ez fõleg az apró magvú kevés tartalékkal rendelkezõ, lassú kezdeti fejlõdésû repce esetében okozhat gondot, de a búza kezdeti gyomelnyomó képessége igen rossz

Az elgyomosodott táblákon alacsonyabb a talajhõmérséklet, ugyanakkor a megfelelõ agrotechnikával gondosan megõrzött talajnedvesség jelentõs része kárba mehet, mivel a gyomnövények egységnyi szárazanyag elõállításához sokkal több vizet használnak fel, mint a kultúrnövény.

A mindkét növény esetében közvetett problémát okoz, hogy a fényért folytatott versengésben felnyurgult növények télállósága csökken, további gond hogy a repce esetében csökken az oldalhajtások száma, a búza pedig rosszabbul bokrosodik valamint a betakarítási veszteségek is nõnek, jó példa erre a galajjal “átszõtt” elfekvõ repce, vagy gabona.

 

A repce őszi gyomirtása

 

A repce õszi gyomirtására régebben keveset áldoztak, vagy inkább kevesebbet mertek áldozni, mondván, hogy nem lehet elõre tudni milyen állapotban vészeli át az állomány a telet, mert az esetleges kifagyás esetén a gyomirtás költsége ablakon kidobott pénz.

Ma a regulátoroknak köszönhetõen már tudjuk szabályozni a repce növekedését és ezen keresztül a télállóságát, ezért ma ez már nem akkora kérdés mint a múltban.

A már említett okokon kívül (alacsony tõszám, kezdeti lassú fejlõdés stb.) ugyancsak az õszi gyomirtás mellet szól az utóbbi évek enyhe õszi és téli idõjárása.

A repcében eredetileg három gyomosodási hullámot különítettek el a szakemberek. Az elsõ hullámot a kelés környékén csírázó T1-es gyomfajok, valamint gabona elõvetemény esetén az ekkor kelõ gabonaárvakelés jelentik, a másodikat az október-november környékén, és koratavasszal csírázó T2-es gyomok, a harmadik hullám pedig a repce lombjának elvesztése után következik be.

A közelmúltra jellemző hosszú meleg őszök következtében a különböző gyomnövény fajok kelése szinte folyamatos, ezért a kelési hullámok közti határ elmosódik, az enyhe telet pedig néha jelentősebb károsodás nélkül vészelik át a gyomok.

Közhelynek számít, de a repce esetében is elmondható, hogy a gyomirtást, már az előző kultúrában, meg kell kezdeni. Ez egy olyan növény esetében mint a repce, amelyben más kultúrákkal összehasonlítva kevesebb a mozgásterünk a gyomirtó szerek választéka terén különösen fontos lehet. Ilyen szempontból a kalászos elővetemény kedvező a repce számára, mert sok a repcében gondot okozó kétszikű növény a vetésforgó gabona szakaszában jól irtható. A mechanikai és vegyszeres tarlókezelés szintén jó lehetőséget nyújt a repcében is esetenként jelentős károkat okozó évelő gyomnövények ritkítására mint pl.: a mezei acat, vagy a tarackbúza. A hatóanyag megválasztásánál legyünk előrelátóak, nehogy azon vegyük észre magunkat, hogy a nem megfelelő, egyoldalú szerhasználat miatt épp azokat a gyomokat szaporítjuk fel amelyek mindkét kultúrában komoly gondot jelentenek.

A repce õszi gyomirtásának háromféle technológiai módszere lehetséges: vetés elõtti bedolgozás, (ppi technológia); vetés utáni kelés elõtti kezelés, (preemergens technológia); és a kelés utáni, (korai post) technológia.

Mind a három technológiának megvan az elõnye és a hátránya is, a gazdálkodónak mindig az adott tábla gyomflórájának pontos ismeretében kell megválasztania a technológiát és az abba illeszkedõ növényvédõ szert.

A ppi és a pre technológia elõnye, hogy a repcével együtt kelõ T1-es gyomkonkurenciát hamar kikapcsolhatja. Figyelembe kell azonban venni, hogy a pre technológiához bemosó csapadék szükséges, a kora õszi idõszakban ez nem mindig adatik meg a magyar gazdáknak, különösen az ország csapadékszegényebb alföldi régióiban. A nyugati határszélen ugyanakkor arra is láttunk már példát amikor a pár nap alatt lehullott 100 mm bemosó csapadék okozott látványos fitotoxikus tüneteket.

A ppi technológia esetében nem szükséges a bemosó csapadék, mielõtt azonban ezt a módszert alkalmazzuk ajánlatos tájékozódni a hatásspektrumról, (ez természetesen más vegyszerek esetében is igaz).

A post technológia előnye, hogy a már kikelt gyomfajok ismeretében tudjuk megválasztani a hatásspektrumban a területünkhöz legmegfelelőbben illeszkedő növényvédő szert, bár a gazdának illik ismernie a táblái gyomviszonyait, úgyhogy ennek a tulajdonságnak igazából csak abban az esetben szabadna előnyként jelentkeznie, ha frissen kerül a tulajdonunkba egy új terület.

Post technológia alkalmazása esetén minden esetben vegyük figyelembe, hogy a használni kívánt vegyszert a repce és a gyomnövények milyen fenológiai fázisában illetve fázisáig lehet alkalmazni.

A repcében a nagyobb kártételt az ősz végén és a kora tavasszal csirázó T2-es gyomok okozzák. Ennek az egyik oka ,hogy az ősz végi kelés miatt az augusztus végén, szeptember elején kijuttatott vegyszerek hatástartamban nem biztos hogy “elérnek” a keléshullámig. Ezért bármilyen technológia mellett döntünk is, érdemes olyan készítményt választani, amely hosszú hatástartammal rendelkezik. A T2-es növények jelentős kártételének a másik oka, hogy tavasszal hamarabb “magukhoz térnek” mint a repce és visszavetik annak fejlődését, ez megint a hosszú hatástartamú szerek mellett szól.

 

A búza őszi gyomirtása

 

A búza õszi gyomirtása az enyhe, csapadékos éghajlatú Nyugat-Európai államokban szükséges, és bevett gyakorlat.

Mint már említettük az ország egyes tájegységein, évjárattól, gyomosodási viszonyoktól és más tényezõktõl függõen hazánkban is lehet létjogosultsága az õszi kezeléseknek.

Munkaszervezési szempontból se mellékes, hogy az õszi gyomirtásnak köszönhetõen tudunk a tavaszi munkacsúcson csökkenteni, így kisebb az esélye annak, hogy egy esetleges rossz tavaszi idõjárás esetén kicsússzunk a permetezés ideális fenológiai fázisából, és késõn érünk a területre. Szárbaindulás után ugyanis már nem tudunk gyomirtani, a gyomok túlhaladott fenológiája esetén pedig csökken a kezelési hatékonyság.

Azokat a táblákat amelyekről tudjuk, hogy tavasszal nehezen járhatóak, vagy nehezen megközelíthetőek, ha a viszonyok úgy kívánják szintén érdemes ősszel kezelni.

Az búzát õsszel lehet preemergensen, és posztemergensen gyomirtani, hazánkban inkább csak az utóbbinak van gyakorlata. A repcéhez hasonlóan itt is szükséges figyelembe venni a kultúrnövény és a gyomok fenológiai állapotát. A búza ugyanis háromleveles állapotáig igen érzékeny növény. A legtöbb herbicid a kétszikûek esetében szik-kétleveles állapotban, az égszikûek esetében gyökérváltás környékén a leghatékonyabb.

A repcénél tárgyalt okokból kifolyólag a búza esetében is érdemes a hosszú hatástartamú készítményeket választani. A hosszabb hatástartamnak azonban az utóvetemény választás szempontjából hátulütője is lehet. A búza és a repce esetében is elmondható, hogy érdemes előtte tájékozódni a használni kívánt szer perzisztenciájáról. Egyes szulfonil-urea hatóanyag csoportba sorolható készítmények ugyanis több hónapig nem bomlanak le a talajban, ezért behatárolt, hogy milyen növényt, és mennyi idő múlva lehet az adott táblába vetni.

Jelen cikkünkben a két kultúra õszi gyomírtását megpróbáltuk olyan szempontok figyelembe vételével bemutatni, amely segítséget nyújt az õszi kezelések megítélésében.

A döntéshozatal az adott helyi viszonyok ismeretében természetesen a gazda feladata, és felelőssége.

 

/Agrofil SZMI/