Agrártudós


A kukorica csőpenészedése

 

 

 

A kukorica hazánkban a legnagyobb felületen termesztett szántóföldi haszonnövény. Termesztésének sikeressége döntő mértékben befolyásolja szinte minden gazdaságban a növénytermesztés jövedelmezőségét. Növényvédelmében messze a gyomirtási költségek viszik a prímet, ugyanakkor évről évre növekszik az állati károsítók és a betegségek elleni védekezés fontossága és a reá fordított költség is.

   

  A kukorica alapvetően nem tartozik a „beteg” növényeink közé. Ugyanakkor folyamatosan növekszik a termés mikrobiológiai, döntően gombás eredetű szennyezettsége, illetve fertőzöttsége miatt kialakuló bizonytalanság a piacon. Egyre több az olyan tétel, amely mikrobiológiailag kifogásolható, emiatt pedig ideig – óráig forgalomképtelen.

    

A szemes kukorica gombás eredetű megbetegedéséért, a csőpenészedésért felelős gomba fajok közül kiemelkedik a természetben szinte mindenütt előforduló Fusarium fajok jelentősége. A kukorica penészességével nem az a baj, hogy csúnya, hanem a benne levő gombatoxinok rendkívül egészségromboló hatása miatt az ilyen takarmányon nevelt állatok alig nőnek, sok esetben elhullanak, a bennük lévő toxinok pedig a tápláléklánc végén levő szervezetekben, azaz bennünk, emberekben halmozódnak fel.

 

Fusarium graminearum súlyos kártétele (Fotó: Hertelendy Péter)

    

A kukoricát támadó Fusarium fajok egy része (F. graminearum, F. culmorum) klasszikus biotróf parazitaként viselkedik és a bibeszálak útján fertőzi meg a csöveket. Ebben az esetben sokszor a teljes cső elpusztul, vagy a csúcs felől kiindulva a cső jelentékeny hányada elhal. Ezek a fajok messze a leghírhedtebb toxin termelők, de a mikotoxinjaik mellett sokszor termelnek narancsos – rózsaszín festékanyagot (aurofuzarin) és növényi hormonokat, pl. gibberellineket is. A hormontermelés hatására néha kicsírázhatnak a csőben a megfertőzött, de még el nem halt szemek.

    

A fuzáriózist okozó fajok döntő hányada ugyanakkor gyengültségi és sebparazita életmódot folytat. A különböző rovarok, főképp hernyók rágása során kialakuló sebzések kiváló fertőzési kapukat nyitnak meg valamennyi faj számára. Sebzések útján még a klasszikus biotróf parazitaként viselkedő fajok is hatékonyabban fertőznek. Ugyanakkor a sebzéseken elinduló, eleinte finom fátyolra emlékeztető, később vaskos, nemezes szövedékké összeálló csőpenészedésben általában már egy kevésbé erős toxintermelő faj, a Fusarium verticillioides szokott dominálni.

 

Fusarium verticillioides fertőzés kezdeti tünete (Fotó: Hertelendy Péter)

 

A csőpenészedés hazánkban alapvetően sebparazitizmus útján alakul ki. A mindenütt gyakori kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és az egyes években – mint pl. idén is – szélsőségesen nagy egyedszámban jelenlévő gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyók károsítása nyomán kialakuló sebfelületek fuzáriumos elfertőződéséről van szó. A védekezésnél tehát nem a gombák ellen kell a fő csapást irányítani, hanem a csöveket károsító lepkehernyókat kell minél nagyobb hatékonysággal elpusztítani.

 

 

/Agrofil SZMI/